Hogyan készül el az implantátumra a fogpótlás?
Az implantátumra, implantátumokra különböző típusú fogpótlásokat lehet készíteni.
A leggyakrabban alkalmazott módszer a rögzített fogpótlás.
A rögzített pótlásnak két fajtája ismert, a fogorvosi cementtel felragasztott, és a csavarral rögzített pótlás.
Az implantátum gyógyulása után, annak belső részét elzáró csavart eltávolítjuk, az implantátumba behelyezzük a megfelelő csonkot és erre készül el a lenyomat alapján a pótlás.
A csonk, vagy nevezik implantátum fejnek is, hasonló formájú, mint egy lecsiszolt fog.
Általában tiszta titánból készül, de újabban a cirkon kerámiából készült csonkok is egyre népszerűbbek a fehér, foghoz hasonló színük miatt.
A cirkon csonkkal készült pótlás általában drágább a titánból készültnél.
A cementtel rögzített pótlás egyik hátránya, hogy ha csak optimális fogsorköznél, szemben lévő fogaktól való, fogméretű távolságnál, készíthető el.
A fogsorköz gyakran beszűkül, mert a hiányzó fogakkal szemben lévők az érintkezés hiánya miatt kinőnek a fogmederből.
A másik hátrány, hogy ha valami komplikáció fordul elő az implantátummal, vagy a pótlással, annak javítása a fogpótlás roncsolását jelenti.
A csavarral rögzített pótlás az előbbi hátrányokat küszöböli ki. Esztétikai problémát jelenthet azonban a csavar nyílása, bár ezt tömőanyaggal elég jól lehet leplezni.
Implantátumokra elég gyakran készítünk kivehető pótlást is.
Elsősorban a teljesen fogatlan állcsontoknál jön szóba.
Itt nem mindig van elegendő csont a rögzített pótlást lehetővé tevő számú implantátum behelyezésére, másrészről a sorvadt állcsontok miatt előnytelen arcprofilt, a kivehető pótlással kitűnően helyre lehet állítani.
A kivehető pótláshoz általában 2-4 implantátum elegendő, ezek rögzítik helyén a fogsort.
A kivehető pótlás anyagilag lényegesen kedvezőbb lehet a rögzítettnél és könnyebben is tisztítható.
Az implantációs pótlások készítése nemcsak az orvos, de a fogtechnikus részéről is komoly kihívást jelent.
Elkészítésük időigényes, a jó eredmény elérése érdekében a páciens türelme, együttműködése is rendkívül fontos.
A leggyakrabban alkalmazott módszer a rögzített fogpótlás.
A rögzített pótlásnak két fajtája ismert, a fogorvosi cementtel felragasztott, és a csavarral rögzített pótlás.
Az implantátum gyógyulása után, annak belső részét elzáró csavart eltávolítjuk, az implantátumba behelyezzük a megfelelő csonkot és erre készül el a lenyomat alapján a pótlás.
A csonk, vagy nevezik implantátum fejnek is, hasonló formájú, mint egy lecsiszolt fog.
Általában tiszta titánból készül, de újabban a cirkon kerámiából készült csonkok is egyre népszerűbbek a fehér, foghoz hasonló színük miatt.
A cirkon csonkkal készült pótlás általában drágább a titánból készültnél.
A cementtel rögzített pótlás egyik hátránya, hogy ha csak optimális fogsorköznél, szemben lévő fogaktól való, fogméretű távolságnál, készíthető el.
A fogsorköz gyakran beszűkül, mert a hiányzó fogakkal szemben lévők az érintkezés hiánya miatt kinőnek a fogmederből.
A másik hátrány, hogy ha valami komplikáció fordul elő az implantátummal, vagy a pótlással, annak javítása a fogpótlás roncsolását jelenti.
A csavarral rögzített pótlás az előbbi hátrányokat küszöböli ki. Esztétikai problémát jelenthet azonban a csavar nyílása, bár ezt tömőanyaggal elég jól lehet leplezni.
Implantátumokra elég gyakran készítünk kivehető pótlást is.
Elsősorban a teljesen fogatlan állcsontoknál jön szóba.
Itt nem mindig van elegendő csont a rögzített pótlást lehetővé tevő számú implantátum behelyezésére, másrészről a sorvadt állcsontok miatt előnytelen arcprofilt, a kivehető pótlással kitűnően helyre lehet állítani.
A kivehető pótláshoz általában 2-4 implantátum elegendő, ezek rögzítik helyén a fogsort.
A kivehető pótlás anyagilag lényegesen kedvezőbb lehet a rögzítettnél és könnyebben is tisztítható.
Az implantációs pótlások készítése nemcsak az orvos, de a fogtechnikus részéről is komoly kihívást jelent.
Elkészítésük időigényes, a jó eredmény elérése érdekében a páciens türelme, együttműködése is rendkívül fontos.