A fogbeültetés fogalma tulajdonképpen művi foggyökér beültetést jelent, amelyet műtéti úton a hiányzó fog, fogak helyére, az állcsontokba helyezünk be. Az eljárást  implantációnak is nevezik, bár ez nagyon általános fogalom. Implantátumokat ugyanis a test több részére is be lehet helyezni, a fogimplantátum csak egy a lehetőségek közül.

A fogbeültetés során használt implantátumok speciális u.n. „bioanyagokból” készülnek. Ezekre az anyagokra jellemző, hogy az emberi szövetek közé helyezve semlegesen viselkednek, nem váltanak ki ellenreakciót, kapcsolatba lépnek a környezetükkel. 

A fogbeültetés során használt bioanyagok segítségével ma már nemcsak a megbetegedett vagy hiányzó szöveteket, de akár szerveket is lehet pótolni.

Az implantátumok legismertebb felhasználási területei  a fogpótlásokon kívűl, az izületek /csípő, térd/ pótlása, érpótlások, mell implantátumok. Anyagi összetételüket illetően lehetnek fémek, kerámiák, polimerek, szilikonok és egyéb még klinikai kipróbálás alatt álló anyagok.

A fogbeültetés során használt fogimplantátumok anyaga komoly kihívást jelentett a  szakterület tudományos kutatói számára. A test egyéb részeire behelyezett implantátumok ugyanis zártan helyezkednek el, míg a fogimplantátumok egy része átnyúlik a baktériumokkal teli szájüregbe.

Alapvető kérdés volt, hogy lehet- e a természetes fogakhoz hasonlóan a fogimplantátum körül olyan biológiai zárást létrehozni, amely megakadályozza a baktériumoknak a mélyebb szövetekbe történő bejutását. A másik szempont a rágóerő okozta nagy mechanikai igénybevétel.

A fogbeültetés során használt fogimplantátumok anyaga napjainkban túlnyomórészt a nagy tisztaságú titán.

Ez a fém olyan speciális tulajdonsággal rendelkezi, hogy a felületén képződő oxid-réteg  állandó, nem válnak le belőle molekulák, így teljesen semlegesen viselkedik. Az anyag tulajdonságának a következtében  a csontszövet képes közvetlenül kapcsolódni az implantátumhoz/”csontintegráció”/. A csont és az implantátum közvetlen kapcsolata azt jelenti, hogy a rágás során a rágóerő a csontra, mint a legszilárdabb szövetünkre tevődik át, és az élettani válaszként átépülhet, teherviselő képessége növekedhet. Ez a fő magyarázat a fogimplantátumok sikerességére.

A titán előnyös biológiai tulajdonságait tovább lehet fokozni speciális felületi bevonatok segítségével, amelyek gyorsíthatják a gyógyulást és növelik a csont és az implantátum kapcsolatának a nagyságát.

A fogbeültetés során alkalmazott fogimplantátumok leginkább csavarhoz hasonlíthatók, amelyeknek a helyét a megfelelő sebészi fúrók segítségével alakítják ki az állcsontokban, és az oda szilárdan rögzített implantátumra a csont gyógyulása után elkészíthető a fogpótlás.

A fogbeültetés során az implantátumba, mint műgyökérbe olyan megfelelő nagyságú és formájú csonkot helyeznek be, amelyre elkészíthető a fogakat tökéletesen utánzó korona pótlás. Bizonyos esetekben a fogimplantátumokat a kivehető fogpótlás jobb rögzítésére is lehet használni.

A csontba integrálódott fogimplantátumok körül a szájüreg nyálkahártyája olyan szorosan záródik, hogy biztonságos biológiai gátat biztosít a szájüreg baktériumaival szemben. Ezt természetesen a megfelelő szájhigiéniával elő kell segíteni.

Az implantációs fogpótlásokat az elmúlt alig több, mint négy évtized tudományos, klinikai  kutatásai a fogorvostudomány valódi siker történetei közé emelték. Napjainkban ma már szinte bármilyen foghiány pótolható implantátumokkal és biztosítható azok hosszú távú sikeressége.

A fogimplantátumok bár a fogakat helyettesítik, de mégsem fogak! Behelyezésüket gondos orvosi vizsgálat előzi meg. Az egyénre szabott kezelési tervnek és az orvos tapasztalatának nagy szerep jut a végső sikerben.

Fogbeültetés, fogimplantátumok használata során bioanyagokat használunk.