Mikor lehet az implantátumot terhelni?
A szakirodalomban háromféle terhelési mód ismert, amelyek a laikus páciens számára is könnyen érthetők.
Az azonnali terhelésnél az implantátum behelyezése után rögtön, vagy az azt követő 3 napon belül elkészül a fogpótlás.
A pótlás formája, minősége lehet ideiglenes, amelyet később cserélni kell, vagy végleges megoldású.
Vonzónak tűnhet az a lehetőség, amely a fogorvosok hirdetéseiben is egyre gyakrabban megjelenik, hogy az implantáció napján már fogpótlással távozhat a rendelőből.
Erre valóban lehetőség is van.
Komputeres tervező program segítségével pontosan meg lehet határozni az implantátumok helyét és előre el lehet készíttetni a fogpótlást.
A kérdést orvosi szempontból nézve, egyértelmű, hogy az azonnali terhelhetőséget a csont minősége és az implantátumon keresztül a csontot érő terhelés dönti el.
Kicsit részletesebben magyarázva, ha a csont megfelelő szilárdságú, akkor az implantátumot olyan erősen lehet rögzíteni, hogy minimálisra csökken az implantátum és a csont közötti „mikromozgás”, amely megakadályozhatná a csontintegráció kialakulását / lásd 1. kérdés!/.
Nagyobb kiterjedésű foghiánynál az azonnali terhelés sikeréhez több implantátum szükséges, mint a késői terhelésnél.
Ugyanis a fogpótlás azonnali elkészítésénél még a csontintegráció hiányban terheljük az implantátumokon keresztül a csontot.
Ekkor még nem az implantátum teljes felszíne mentén történik a rágóerő átadása, hanem az erő irányának megfelelő kis felületen, ahol csak a „nyomóerő” hat.
A páciensnek figyelembe kell venni, hogy nagyobb mérvű foghiánynál az azonnali terhelés a bonyolultabb diagnosztika, a sebészi segédeszközök, és a nagyobb számú implantátum miatt, jelentős többlet költséggel járhat.
Azonnali terhelést csak az ezen a területen nagy tapasztalattal rendelkező szakemberrel szabad elvégeztetni és tisztázni kell a garancia feltételeket is.
A korai terhelés az implantáció után 4-8 héttel elkészített fogpótlást jelenti.
Ez a terhelési mód részben a csont minőségétől, részben az implantátum speciális felületétől függ. Egyre több implantátumot látnak el olyan felülettel, amelyek a csont gyógyulását serkentik, így az hamarabb válik terhelhetővé.
Az erre vonatkozó ajánlások egy része tudományosan bizonyított, más része nem.
A páciensnek ajánlott az implantátum minősége felől érdeklődni és akár az elérhető internetes dokumentációban utána nézni.
Az orvos iránt való bizalom ezt feleslegessé teheti!
A hagyományos terhelési mód az implantációt követő 2-3 hónap után történő fogpótlást jelent.
Ilyenkor már kialakul a csontintegráció, ami úgy kell elképzelnünk mintha pillanat ragasztóval, lenne rögzítve a csontban.
Az implantátum teljes felületén megtörténik a rágóerő átvitele. Nemcsak a nyomóerők, de az implantátum geometriájából következő „húzó” és ” nyíró” erők is érvényesülnek.
Ez talán kicsit bonyolultnak tűnik, de ha az implantátum csavar formájára gondolunk, a menetek különböző pontjain egy adott irányú és nagyságú erőhatásnál az implantátum és a csont között az előzőekben említett erőhatások lépnek fel.
Bár a csont a különböző erőhatásokra különbözőképpen reagál, de mégis összességben a rágóerő eloszlik.
Az azonnali terhelésnél az implantátum behelyezése után rögtön, vagy az azt követő 3 napon belül elkészül a fogpótlás.
A pótlás formája, minősége lehet ideiglenes, amelyet később cserélni kell, vagy végleges megoldású.
Vonzónak tűnhet az a lehetőség, amely a fogorvosok hirdetéseiben is egyre gyakrabban megjelenik, hogy az implantáció napján már fogpótlással távozhat a rendelőből.
Erre valóban lehetőség is van.
Komputeres tervező program segítségével pontosan meg lehet határozni az implantátumok helyét és előre el lehet készíttetni a fogpótlást.
A kérdést orvosi szempontból nézve, egyértelmű, hogy az azonnali terhelhetőséget a csont minősége és az implantátumon keresztül a csontot érő terhelés dönti el.
Kicsit részletesebben magyarázva, ha a csont megfelelő szilárdságú, akkor az implantátumot olyan erősen lehet rögzíteni, hogy minimálisra csökken az implantátum és a csont közötti „mikromozgás”, amely megakadályozhatná a csontintegráció kialakulását / lásd 1. kérdés!/.
Nagyobb kiterjedésű foghiánynál az azonnali terhelés sikeréhez több implantátum szükséges, mint a késői terhelésnél.
Ugyanis a fogpótlás azonnali elkészítésénél még a csontintegráció hiányban terheljük az implantátumokon keresztül a csontot.
Ekkor még nem az implantátum teljes felszíne mentén történik a rágóerő átadása, hanem az erő irányának megfelelő kis felületen, ahol csak a „nyomóerő” hat.
A páciensnek figyelembe kell venni, hogy nagyobb mérvű foghiánynál az azonnali terhelés a bonyolultabb diagnosztika, a sebészi segédeszközök, és a nagyobb számú implantátum miatt, jelentős többlet költséggel járhat.
Azonnali terhelést csak az ezen a területen nagy tapasztalattal rendelkező szakemberrel szabad elvégeztetni és tisztázni kell a garancia feltételeket is.
A korai terhelés az implantáció után 4-8 héttel elkészített fogpótlást jelenti.
Ez a terhelési mód részben a csont minőségétől, részben az implantátum speciális felületétől függ. Egyre több implantátumot látnak el olyan felülettel, amelyek a csont gyógyulását serkentik, így az hamarabb válik terhelhetővé.
Az erre vonatkozó ajánlások egy része tudományosan bizonyított, más része nem.
A páciensnek ajánlott az implantátum minősége felől érdeklődni és akár az elérhető internetes dokumentációban utána nézni.
Az orvos iránt való bizalom ezt feleslegessé teheti!
A hagyományos terhelési mód az implantációt követő 2-3 hónap után történő fogpótlást jelent.
Ilyenkor már kialakul a csontintegráció, ami úgy kell elképzelnünk mintha pillanat ragasztóval, lenne rögzítve a csontban.
Az implantátum teljes felületén megtörténik a rágóerő átvitele. Nemcsak a nyomóerők, de az implantátum geometriájából következő „húzó” és ” nyíró” erők is érvényesülnek.
Ez talán kicsit bonyolultnak tűnik, de ha az implantátum csavar formájára gondolunk, a menetek különböző pontjain egy adott irányú és nagyságú erőhatásnál az implantátum és a csont között az előzőekben említett erőhatások lépnek fel.
Bár a csont a különböző erőhatásokra különbözőképpen reagál, de mégis összességben a rágóerő eloszlik.