Hogyan tudja az orvos megállapítani, hogy lehet-e implantátumot behelyezni?
Az orvos a száj vizsgálatánál már alapvető megállapításokat tehet a csont mennyiségére és a foghiány típusára vonatkozóan.
Ez utóbbi fontos abból a szempontból, hogy a száj különböző területein lévő foghiányokat más és más típusú implantációs pótlásokkal lehet helyreállítani.
Fel kell mérni a még meglévő fogak állapotát és az implantációt megelőző fogorvosi kezelések szükségességét.
Az igazán nagy segítséget a röntgen vizsgálatok adják.
A különböző típusú felvételekkel jól meg lehet becsülni az implantátum számára szükséges csontmennyiséget.
Általánosan használják a panoráma röntgen felvételt, amely egy síkban egyszerre megmutatja az alsó és felső állcsont anatómiai viszonyait.
A panoráma felvétel torzításainak kiküszöbölésére gyakran alkalmaznak sablonokat, amelyeket lenyomat alapján elkészítve a szájba tesznek, és ezzel együtt készül el a rtg. felvétel.
Nagyobb mérvű foghiány esetén, vagy ahol a műtét közben fontos anatómiai képletek sérülhetnek ajánlott a komputer tomográfiás röntgen vizsgálat.
Ennek legújabb és elsősorban a fej területén alkalmazott módja a CB-CT /Cone-Beam CT/ felvétel.
A vizsgálat kb. 15 percig tart, lényegesen kevesebb sugárterhelést jelent, mint a test más területein alkalmazott u.n. spirál CT, és részletes, térbeli megjelenítését adja az állcsontoknak.
Az adatok kiértékelése számítógép segítségével történik, esetenként a fogorvos jelentős idő ráfordításával.
A röntgen felvételek kiértékelése azt az orvosi törekvést segíti, hogy az anatómiai csontviszonyoknak megfelelően az optimális, a lehető legnagyobb méretű implantátumot, implantátumokat lehessen behelyezni.
Az implantátumok terhelhetőségét hosszútávon ugyanis az implantátum-csont érintkezési felületének a nagysága határozza meg.
Ez utóbbi fontos abból a szempontból, hogy a száj különböző területein lévő foghiányokat más és más típusú implantációs pótlásokkal lehet helyreállítani.
Fel kell mérni a még meglévő fogak állapotát és az implantációt megelőző fogorvosi kezelések szükségességét.
Az igazán nagy segítséget a röntgen vizsgálatok adják.
A különböző típusú felvételekkel jól meg lehet becsülni az implantátum számára szükséges csontmennyiséget.
Általánosan használják a panoráma röntgen felvételt, amely egy síkban egyszerre megmutatja az alsó és felső állcsont anatómiai viszonyait.
A panoráma felvétel torzításainak kiküszöbölésére gyakran alkalmaznak sablonokat, amelyeket lenyomat alapján elkészítve a szájba tesznek, és ezzel együtt készül el a rtg. felvétel.
Nagyobb mérvű foghiány esetén, vagy ahol a műtét közben fontos anatómiai képletek sérülhetnek ajánlott a komputer tomográfiás röntgen vizsgálat.
Ennek legújabb és elsősorban a fej területén alkalmazott módja a CB-CT /Cone-Beam CT/ felvétel.
A vizsgálat kb. 15 percig tart, lényegesen kevesebb sugárterhelést jelent, mint a test más területein alkalmazott u.n. spirál CT, és részletes, térbeli megjelenítését adja az állcsontoknak.
Az adatok kiértékelése számítógép segítségével történik, esetenként a fogorvos jelentős idő ráfordításával.
A röntgen felvételek kiértékelése azt az orvosi törekvést segíti, hogy az anatómiai csontviszonyoknak megfelelően az optimális, a lehető legnagyobb méretű implantátumot, implantátumokat lehessen behelyezni.
Az implantátumok terhelhetőségét hosszútávon ugyanis az implantátum-csont érintkezési felületének a nagysága határozza meg.